The Legion of Charlies

A gyűlölet szeretet

Egy-egy képregény merőben eltérő indíttatásból születhet, de hatásuk is teljesen különböző lehet. Az a klasszikus, amelyet most fogok bemutatni, nyugodtan állíthatom, az egyik legzavarbaejtőbb és legsötétebb hangulatú képtörténet, ami valaha is a kezembe került, de nem csoda, hiszen annak a korszaknak a továbbgondolása, amikor az erőszak őrülete addig sosem látott magasságokba csapott az Egyesült Államokban.

legion_of_charlies_cover.jpg

A történet védjegye akár maga a prológus is lehetne (lásd lent), melyben párhuzamosítva idéznek meg két, a valóságban is megtörtént eseményt, amelyek érthető módon sokkolták a közvéleményt. Az egyik az 1968-as My Lai-i mészárlás, a másik a Manson-család néven ismert szekta által elkövetett 1969-es brutális gyilkosság, mikor is öt embert gyilkoltak meg, köztük Roman Polanski filmrendező terhes feleségét, Sharon Tate-et. A párhuzamra csak ráerősített a tény, hogy mindkét ügyben 1971. március 29-én hozták meg az ítéletet – talán épp ez a részlet fogta meg az alkotókat, Tom Veitch-et és Greg Ironst, akik nemsokára nekiláttak új képregényüknek.

Az 1951-es születésű Tom Veitch (aki a rajzolás mellett regényeket és verseket is ír) underground képregényekkel vált híressé. Később dolgozott a Marvelnek, a DC-nek, illetve a Dark Horse-nak is (többek között Star Wars-képregények, például a Sötét birodalom kapcsán).

Greg Irons (1947-1984) is sokszínű karriert mondhatott magának: dolgozott poszterfestőként, animátorként, tetoválóként és rajzolóként. Az underground képregények (például a Skull Comix) az ő munkásságának is szerves részét képezik.

A flaszteren egy nemrég hazatért magányos vietnami veterán, aki Rusty Kali névre hallgat (mely utalás William "Rusty" Calley hadnagyra, a My Lai-i mészárlást követő per egyetlen elítélt vádlottjára), és aki nem képes szabadulni emlékeitől. Kábítószeres bódultságában meghallja Charlie (ez pedig természetesen Charles Manson, a már említett szekta nagy befolyású főnöke lehetne) hívását. Kali és rengeteg veterán társa zombiszerű kannibál kommunába tömörülve megkezdik ámokfutásukat, melynek tétje nem kevesebb, mint maga a világuralom...

Ebben az interpretációban az intézményesített (katonai) és a személyes őrületből fakadó gyilkolás valójában nem is olyan eltérő. Kali a kormányzat erkölcstelen céljai következtében lesz tömeggyilkos, míg a Charlie-k légiója egy hipnotikus képességű szektavezér parancsait követi. Akárki is a főnök, ugyanúgy áhítozik a hatalomra és ugyanúgy befolyásolni próbálja a tömegeket. Nem különösebben hízelgő megközelítés a politikusokra nézve, de ismerve a hetvenes évek elejének amerikai közhangulatát, nem csoda, hogy Johnson és Nixon elnök ilyen ábrázolásban térnek itt vissza. Másfelől persze az öldöklésbe beleőrült veteránok társadalmi elszigeteltsége és a háború sosem múló, sőt másoknak további szenvedést okozó traumája is ott lebeg a történet felett, megnyugtató lezárást pedig hiába is várnánk. A mondanivalónak megfelelően a vizuális megvalósítás is brutális, így nem csoda, hogy a füzet underground képregényként látott napvilágot és nem valami nagynevű kiadó dobta piacra…

A 36 oldalas képregény annak idején két füzetes kiadást ért meg, de jómagam a The Mammoth Book of Best War Comics című testes kötetben olvastam, mely az elmúlt évtizedek legjelentősebb, illetve legjellegzetesebb háborús képtörténeteiből válogat (és mellesleg nem ez az egyetlen vietnami témájú képregény benne).


The Legion of Charlies
Írta: Tom Veitch
Rajzolta: Greg Irons
Last Gasp 1971