"Hajnalban kopogás ébresztett..."

Egy vietkong ügynök visszaemlékezése

A Tet-offenzíva előkészítéséhez a Vietkong civil ruhás ügynökeinek helyismeretére is nagy szükség volt. A most következő visszaemlékezés egy ilyen gerilla története. Tran Van Tan 1943-ban született Da Nang mellett. Édesapja részt vett a franciák elleni háborúban. Fia négyéves volt, mikor életét vesztette: francia katonák lőtték agyon egy razziánál. Tran tizenhét évesen költözött Saigonba, ahol a Nemzeti Felszabadítási Front tagja lett.

A Tet-offenzíva idején textilipari munkás voltam. Ez volt az én álcám, de amúgy éjjel-nappal titkos ügynök voltam. "Egykapcsolatos" ügynöknek nevezték az ilyet, mert egyetlen embernek tartoztál elszámolással, csak ő tudta a titkodat. Saját érdekedben nem fedhetted fel a forradalmi tevékenységedet senki előtt, még a szüleid előtt sem.

saigon.jpg

Nappal az üzemben próbáltam munkásokat toborozni a forradalmi küzdelmünkhöz. Nagyon óvatosnak kellett lennem. Ha kiválasztottam egy munkást, először a családjáról és a társadalmi hátteréről kellett megtudnom minden lehetőt. Csak azután kezdtem el vele beszélgetni politikáról, finoman, apránként. Persze sosem árultam el, hogy kinek dolgozom. Rengeteg türelem és rugalmasság kellett, hogy kipuhatoljam a személy politikai nézeteit, hogy összebarátkozzak vele és végül beszervezzem.

Mivel a saigon rezsim mindenkit besorozott a hadseregébe, a legfontosabb célom az volt, hogy meggyőzzem a munkásokat arról, hogy ha a bábkormányért harcolnak, akkor saját testvéreikre fognak lőni. Még ha nem is tudtam őket rávenni arra, hogy a forradalom érdekében dolgozzanak, talán arra igen, hogy kicselezzék a sorozást. Ezt nekem is meg kellett oldanom. Háromszor is kellett szereznem magamnak hamis személyi igazolványt, hogy bizonyítsam, túl fiatal vagyok a katonai szolgálathoz. Fogalmam sincs, hogyan gyártották le ezeket. De voltak kapcsolataim a szülőfalumban és valaki elintézte.

Az én területem a Bay Hien kereszteződés volt Saigon Tan Binh nevű kerületében. Az egykapcsolatos ügynökök előre meghatározott rendszer szerint működtek. Ha át kellett például venned egy üzenetet vagy egy megbízatást, a megadott időben kellett egy adott helyszínre megérkezned, adott ruhában, adott holmival a kezedben, tudnod kellett, mit kell majd mondanod és így tovább.

A Tet-offenzíva során azok közé tartoztam, akik a forradalmi erőket vezették a célpontjaikhoz a városon belül. Az ünnep második napján egy utcasarokhoz sétáltam, hogy találkozzak a kapcsolatommal. Miután jelszót cseréltünk, azt mondta, maradjak otthon és várjak egy bizonyos utasításra. Pár óra múlva felkeresett egy nő és közölte, hogy hamarosan reguláris erők fognak kapcsolatba lépni velem. Másnap hajnalban kopogás ébresztett. A Felszabadítási Hadsereg tisztje volt az. Egy pohár vizet kért. Ez volt az előre megbeszélt jel. Aztán megkérdezte, merre van a Nguyen Van Cu rendőrőrs, és szerintem merre lehetnek ellenséges alakulatok. Elmondtam mindent, amit tudtam. Nemsokára amerikai harckocsik erősödő dübörgését hallottam meg. A szomszédság nagy része menekült és jó sok helikoptert láttam a levegőben. Átmentem a Minh Phung körforgalomhoz és a Hue Lam pagodában telepedtem le, sok más menekülttel együtt. Gondoltam, talán hallok majd valami használható információt. Később a harcok helyszínére sétáltam és több kiégett amerikai páncélost láttam. Az ottaniak szerint a forradalmi erők B-40-es kézi páncéltörőkkel intézték el őket.

street_tet.jpg

A szerepem tehát nem volt igazán jelentős. Közvetlenül nem vettem részt az összecsapásokban, csak információkat  adtam át. Nem is tudtam előre az offenzíváról. Pár héttel később viszont meggyanúsítottak. Köztársasági katonák kopogtattak nálam, megvádoltak, hogy vietkong vagyok és elhurcoltak. De ahogy kiértünk, megláttam Hai Thant. Biztonsági tiszt, rendőr volt és még korábban összebarátkoztunk. Mindig fizettem az italát. Titkos ügynökként igen lényeges, hogy összehaverkodj olyanokkal, akik megvédhetnek. Szóval Hai Than ott állt az utca túloldalán, én meg átkiáltottam neki. Oda is jött, kérdezte, hogy "Mi a helyzet?" Elmeséltem, hogy most tartóztattak le, mint vietkong gyanúsítottat. Erre annyit mondott a katonáknak, hogy engedjenek el, jó barátja vagyok. Miután ez megtörtént, hozzám fordult: "Ha tényleg vietkong vagy, kiirtom az egész családodat a nagyszüleidig bezárólag, de saját kezűleg. Megértetted?"

Mikor erről beszámoltam a felettesemnek, úgy döntött, mivel szorul a hurok a nyakam körül, ideje átköltöznöm a felszabadított területekre. Onnantól fogva tehát, egészen az 1975-ös felszabadulásig a 8. tüzérzászlóaljban szolgáltam. Sok helyen harcoltunk Cu Chi és Ben Cat környékén. Mikor Saigon elesett, egy szakasz élén tértem vissza a Bay Hien kereszteződéshez. A szomszédok egészen elhűltek, mikor látták, hogy a forradalom katonája vagyok. Azt mondogatták: "Hű! Pedig mindig a zsarukkal lógott!"

appy_vietnam.jpgA visszaemlékezés Christian G. Appy Vietnam: The Definitive Oral History Told From All Sides (Ebury 2008) című kötetéből való.