Tet!

Országos offenzíva

1968. január 29-én megkezdődött a hétnapos holdújévi tűzszünet: míg a szövetséges erők az egész ország területén – kivéve az I. hadtest műveleti területét – beszüntették harctevékenységüket, az amerikai harci gépeknek továbbra is bombázniuk kellett az észak-vietnami utánpótlási vonalakat. Saigonban és a többi városban ez az este az ünneplésé volt.

tet_vc_assault.jpg

Megkezdődött az offenzíva...

A Tet-offenzíva január 30-án kezdődött, mikor a Vietkong és a Vietnami Néphadsereg támadást indított számos amerikai és dél-vietnami támaszpont, illetve település ellen – bár a főparancsnokság a támadássorozatot az utolsó percben 24 órával elhalasztotta. Ez a hír viszont nem jutott el időben a Vietkong 5. számú katonai körzetébe, így hát az ottani erők az eredeti terv szerint léptek akcióba január 30-án. (Egyes források szerint viszont az időzítési probléma annak volt köszönhető, hogy a hanoi vezetés északon egy nappal előre hozta a Tet kezdetét, épp azért, hogy katonáiknak több ideje maradjon az ünneplésre a 31-i offenzíva előtt, és ez vezetett a tévedéshez.)

da_nang_airbase_hit.jpg

A Da Nang-i amerikai támaszpont támadás alatt

Az első napon a célpontok Nha Trang, Kontum, Hoi An, Da Nang, Qui Nonh, Pleiku és Ban Me Thuot, illetve egyéb városok voltak. Az offenzíva legelső célpontja a kormányzati rádióállomás volt, Nha Trangban, ahol a gerillák dél-vietnami katonának öltözve tűntek fel hajnali három órakor és megkísérelték elfoglalni az épületet. A Vietnami Haditengerészet kiképzőközpontja, a helyi katonai parancsnokság és a tartományi hivatal ellen szintén támadások indultak. 14 órába tellett, míg dél-vietnami és amerikai csapatok megtisztították a várost. A hivatalos dél-vietnami jelentés szerint 377 gerilla esett el, 78 pedig fogságba esett, míg a szövetséges oldal 88 halottat és 220 sebesültet vesztett.

da_nang_tet_68.jpg

Halottak és menekülők Da Nang utcáin

Da Nangban, a hatalmas amerikai légi és tengeri támaszpontot szintén támadás érte január 30-án, ám a védők könnyedén visszaverték a Vietkong erőit. Addigra a környező dombok felől érkező 2. észak-vietnami hadosztályt már észlelték az amerikai tengerészgyalogos felderítők: a támadókra ezután súlyos légi és tüzérségi tűz zúdult. A város ellen is támadást kezdeményezett a Vietkong, hogy elfoglalja az I. hadtest parancsnokságát, de a dél-vietnami erők ezt a kísérletet gyorsan elhárították. A kommunista csapatok még több kísérletet is tettek, hogy elfoglalják a várost és Hoi Ant is (Da Nangtól délre), de nem tudták elérni kitűzött céljaikat. Körülbelül 1000 embert vesztettek az amerikai tengerészgyalogosok és a 196. könnyű gyalogdandár tüzében. További összecsapásokra volt példa az 1. számú főút mentén, egészen 31-én estéig, de Da Nang városát 30-án délre megtisztították. Az észak-vietnami erők február 5-én visszatértek, de ismét visszavetették őket. 

196802_arvn_wounded_in_saigon.jpg

Dél-vietnami katonák az utcai harcok során

Westmoreland hírszerző főnöke, Phillip Davidson vezérőrnagy 30-án este kijelentette: "Ugyanez fog bekövetkezni az ország többi részén ma éjjel vagy holnap reggel." A tábornok riadóztatta az amerikai csapatokat és azt javasolta Thieu miniszterelnöknek, hogy fújja le a tűzszünetet. Ez meg is történt, ám a vidéki településeken ünneplő szabadságos katonák nagy része vagy nem hallott erről, vagy jármű hiányában nem volt képes visszatérni alakulatához, esetleg úgy gondolta, hogy inkább családjával marad, hogy megvédje őket.

fleeing_saigon.jpg

Civilek menekülnek a harcol elől

Az igazi offenzíva csak január 31-én kezdődött, mikor a kommunista erők megkezdték a támadást Quang Tri, Thua Thien, Quang Tin, Quang Ngai, Binh Thuan, Vinh Long és Phong Dinh tartományokban. A többi tartományt az ezt követő napok során rohanták le (az utolsót 12 nappal később). A Vietkong aknavető-támadást intézett 36 tartományi központ, 5 nagyváros, 64 körzeti központ és 50 falu ellen. Ezenkívül majdnem minden repteret tűz alá vettek, hogy a szövetséges légierő ne kerülhessen bevetésre. Stratégiájuk láthatóan abból állt, hogy az amerikai erőket megkísérlik támaszpontjaikon tartani, míg kis létszámú alakulatokkal meglepetésszerű támadásokat kezdenek egyes városok (például Kontum, Pleiku, Da Lat, My Tho, Ben Tre és Quang Tri) elfoglalására.

196802_arvn_w_vc_dead_sniper.jpg

Dél-vietnami katonák vietkong orvlövész holttestét eresztik le a tetőről

Február 3-ára mindegyik támadást megállították, kivéve Saigonban, Huéban és Khe Sanh körzetében, ahol még napokig vagy akár hetekig folytak a harcok. A siker egyik oka az volt, hogy a kommunista erők csak úgy tudtak minden célpontot lényegében egyidejűleg megtámadni, hogy erőiket óhatatlanul szétforgácsolták. Másfelől a tény, hogy a legfontosabb vietnami ünnep során kezdték meg az offenzívát és több atrocitást is elkövettek, a lakosság nagy részét ellenük fordította és a saigoni kormány mellé állította. A dél-vietnami erők még sosem küzdöttek olyan elánnal, mint ekkor, a hadseregbe pedig rengeteg önkéntes jelentkezett. Az offenzíva intenzitása,  a láthatóan jól átgondolt és alaposan előkészített támadássorozat mindenesetre egyértelmű meglepetést okozott a szövetségeseknek … Hogy mekkorát és milyen eredményekkel, ezt egy későbbi cikkben fogjuk áttekinteni.

A krónika következő részében:
Összecsapások a fővárosban

 

Ha tetszett a cikk, kérlek lájkold a posztot, illetve ha szeretnél még
ilyet olvasni, a blogot. Köszönöm.

Forrásjegyzék:
A Soldier Reports (írta: W.C. Westmoreland; Dell 1980)
Battlefront Vietnam (írta: Tom Carhart; Warner Books 1984)
Nam: The Vietnam Experience (szerkesztette: Jonathan Reed, Tim Page, Dr. John Pimlott; Orbis Publishing Limited, London 1988)
The Vietnam War – The illustrated history of the conflict in Southeast Asia (szerk: Ray Bonds; Salamander 1980)
Victory in Vietnam (a Vietnami Hadtörténeti Intézet kiadványa; University Press of Kansas 2015)
Vietnam – A History (írta: Stanley Karnow; Pimlico 1994)
Vietnam – The Decisive Battles (írta: John Pimlott; Guild Publishing 1990)