Ezt hallgatták '67-ben...

Az esztendő legnagyobb slágerei

Idén se hagyjuk ki a múltidézésből a legnagyobb slágereket, már csak azért sem, mert ezúttal is olyan klasszikusok kerülnek majd terítékre, hogy csak na. Lássunk tehát egy válogatást az ötven évvel ezelőtti könnyűzene nemzetközi és persze magyar sikereiből.

A Doors együttes '67 januárjában adta ki első albumát, rajta a Light My Fire című dallal, mely áprilisban kislemezként is aratott: három hetet töltött el a Billboard-lista első helyén. A rákövetkező évben is szépen teljesített, miután José Feliciano feldolgozása újra népszerűvé tette. A legismertebb könnyűzenei számok között tarthatjuk számon mind a mai napig.

Ugyancsak a Billboard-lista első helyéig tört egy eredetileg 1966-ban megjelent dal, melynek '67-es változatát többen ismerik, mivel Frank Sinatra és lánya, Nancy Sinatra énekelte fel. Ez volt a Something Stupid. Mindkét előadó számára aranylemezt jelentett a siker, és ez volt az első és egyetlen olyan alkalom, hogy egy apa-lánya-dal az amerikai toplista csúcsára jutott fel.

Aretha Franklint sem szabad kihagyni a sorból. A Respect című dalt eredetileg Otis Redding írta 1965-ben, Franklin azonban némileg eltérő szöveggel és zenei stílusban adta elő, erős, magabiztos nő módjára. A feministák imádták, és az előadó két Grammy-díjat is bezsebelt vele.

A Rolling Stones szerzeménye, a Ruby Tuesday az év elején került a boltokba. Keith Richards szerint akkori barátnője, Linda ihlette a szöveget. Ez a dal eredetileg egy kislemez B-oldalára került, de olyan sikert ért el, hogy végül a Billboard-lista tetejéig jutott. A vonatkozó filmekben is jutott neki szerep, hallhattuk például a Hazatérésben.

A Buffalo Springfield együttes For What It's Worth című dala sokak szemében háborúellenes ballada volt, ám a szövegíró eredetileg a Hollywoodban 1966 végén bevezetett kijárási tilalmat vette alapul, mely korlátozta a fiatalok (köztük hippik) esti és éjszakai szórakozását a Sunset Strip környékén. A korszakot idéző filmek közül jó néhányban hallható, például a Forrest Gumpban, de a Született július negyedikén előzetesében is felcsendül.

Az Association együttes Windyje júliusban jutott fel a toplista csúcsára, de később a Wes Montgomery-féle instrumentális változat is szép eredményeket ért. A Billboard az esztendő 4. legsikeresebb dalának választotta. Népszerűségét jelzi, hogy számos filmben és sorozatban elsütötték azóta, a South Parktól a Breaking Badig.

A Turtles együttes Happy Together című dala sem kerülhette el a feldolgozások és a betétdalok sorsát: annyiszor adták elő más énekesek és annyi filmben hangzott fel, hogy felsorolni is fárasztó lenne. Még a Penny Lane-t is kiütötte a Billboard-lista első helyéről, ami azért is érdekes, mert jó ideig senki nem akarta felénekelni, míg a Turtles végül elvállalta...

Az Up, Up and Away a sunshine pop műfaját követő, könnyed sláger volt, a 5th Dimension együttes előadásában. Nemcsak, hogy számtalan feldolgozása született (többek között Nancy Sinatra, Diana Ross és Bing Crosby révén), de több Grammy-díjat is hazavitt. Reklámokban és a korszakot idéző filmekben is hallható (például a Született július negyedikénben).

Scott Mckenzie örökzöldje, a San Francisco (Be Sure to Wear Flowers In Your Hair) a hippikultúra és a háborúellenes mozgalom (sőt, később a '68-as prágai tavasz) nem hivatalos himnusza lett, egyben a hatvanas évek egyik legsikeresebb kislemeze. Nem csoda, hogy ezt is felhasználták a Forrest Gumpban, de még jó pár másik előadó is énekelte az évek során.

A Jefferson Airplane is kitörölhetetlen nyomot hagyott a korszak zenetörténetében. A Somebody to Love (melyet eredetileg a Great Society nevű együttes énekelt fel) és a White Rabbit is jellegzetes slágerük és mindkettő több releváns filmben felhangzik: előbbi például a Hazug háború főcímében, utóbbi A szakasz party-jelenetében. A Somebody to Love azért is érdekes, mert mondanivalójával kicsit szembement az akkor domináns szabadszerelemmel és a hűséget, illetve a monogámiát hirdeti.

A Beatles együttes se pihent: az All You Need Is Love vagy a Penny Lane ekkor jelent meg. Mindkettő kihagyhatatlan dal a banda válogatáslemezein. Előbbi az első globális, műholdas tévéműsorban, az 1967. június 25-én sugárzott Our Worldben debütált, ahol a világ számos művésze megmutatta valamilyen alkotását. (Ez a show 400 és 700 millió közötti nézőszámával az addig legnézettebb tévéadás volt.) Utóbbi Angliában nem bizonyult sikeresnek, de más országokban azért szerették: nem egy lányról szól, hanem egy buszvégállomásról, ahol Lennon és McCartney sokszor megfordultak.

Az angol Petula Clark leghíresebb slágereiből kettő is ebben az évben született: a Don't Sleep in The Subway és a This Is My Song. Előbbi az Egyesült Államokban is szép sikert ért el, de más országokban is közkedvelt dal lett, sőt feldolgozásai is készültek.

Hazánkban is volt mit hallgatni akkoriban. Szécsi Pál a Csak egy tánc volt című dallal jutott tovább a Táncdalfesztiválon, berobbanva a magyar könnyűzene világába. Rövidre szabott életének és termékeny munkásságának egyik legnépszerűbb száma ez mind a mai napig.

Zalatnay Sarolta egy évvel korábban második helyezést ért el a Táncdalfesztiválon, ebben az esztendőben viszont ő lett a győztes a Nem várok holnapig című dallal, melyet az Omega együttes kísért. Az énekesnő még húszéves sem volt ekkor...

Sztevanovity Zorán és a Metró együttes is feltűnt a fent említett fesztiválon a Végre itt van az óra című dallal...

Koncz Zsuzsa is ekkoriban énekelte fel Illés Lajos és Bródy János szerzeményét: az Ez az a ház az Ezek a fiatalok című játékfilmben is felhangzott (ezért van, hogy az alábbi klipben Antal Imre – szerepe szerint – Kolos Zsuzsának nevezi az énekesnőt).

Máté Péter ebben az évben aratta első komolyabb sikereit, a Mondd már és az Úgy várom, jössz-e már című dalokkal. Ő se volt több húsznál akkoriban...

 


A krónika következő részében:
Háború a föld alatt 1.