84 Charlie MoPic

Ellenséges területen

A releváns filmek bemutatását újfent egy kis költségvetésű filmmel folytatom, melynek címe elsőre belőlem is némi fejvakarást váltott ki, míg ki nem derült, hogy a 84 Charlie MoPic az amerikai hadseregben a katonai operatőr szakterületének kódja volt (84C, Motion Picture Cameraman). És ez már önmagában sokat elárul a történetről...

84_charlie_mopic_3.jpg

Vietnam, 1969. Amerikai mélységi felderítők indulnak bevetésre. A járőr tagjai között két nem szívesen látott vendég is ott izzad: egy zöldfülű hadnagy és a hadsereg egy vállalkozó kedvű operatőre, akinek feladata, hogy kamerájával rögzítse a történteket és ezzel alapanyagot biztosítson egy leendő oktatófilmhez. A felderítés persze korántsem veszélytelen meló, főleg, ha az ellenség is aktív a környéken.

84_charlie_mopic_1.jpg

A Charlie Mopic két szempontból is unikum a hasonló művek között. Az első maga a témaválasztás. Bár a felderítőknek fontos szerep jutott ebben a konfliktusban (is), kifejezetten az ő szerepüket igen kevés film taglalja. A másik, hogy a nézőpont végig megmarad az operatőr kamerájánál, sőt a vágások természete is azt az érzetet erősíti, hogy a nyersanyagot látjuk, vagy legalábbis csak egy durván vágott változatot – persze kísérőzene és effektek nélkül. Bár az ilyen jellegű filmek születését sokan a Blair Witch Project című horrorhoz kötik, már 1980 óta készülnek hasonló alkotások, és a szóban forgó, egyébként 1989-es mű az elsők között szerepel a listán.

84_charlie_mopic_2.jpg

Ebből következően tehát dokumentarista és viszonylag élethű stílusban pörögnek a jelenetek. Felderítőkről lévén szó nem fogunk sok csatajelenetet látni, és ami van, az is viszonylag tömör, a feszültség azonban (vagy épp ezért) tapintható. A dél-kaliforniai forgatási helyszín alapjában véve működik, a vietnami hangulat adva van, a hitelesség kapcsán azonban így is van mibe belekötnöm. Mert míg egyes pontokon a film nagyon is valósághű, olyan részletekkel is találkozunk, amelyeket szerintem még a laikus nézők is szóvá tennének. Az például, hogy hőseink az esetek többségében fennhangon beszélnek, sőt beszélgetnek, kifejezetten bénácska – persze amikor megreccsen egy ág a közelben, hirtelen mindenkinek eszébe jut, hogy hol van és mozdulatlanná dermed. Ennek, gondolom, inkább dramaturgiai okai voltak, mivel valószínűleg nem akarták a szereplőket végig suttogásra kényszeríteni. Mindenesetre megnyugtatnék mindenkit, nem kisrambókat látunk itt, hanem hús-vér katonákat, akik korántsem golyóállók. A hangvétel és a végkifejlet ennek megfelelően igencsak drámai...

A Charlie Mopic díjat nem nyert, bár két független filmfesztiválon is jelölték. Nálunk tudtommal nem forgalmazták és nem is hallottam róla azelőtt, csak a szerencsének köszönhetem, hogy pár éve egy londoni leárazáson a kezembe akadt a DVD, mely sajnos semmilyen extra tartalommal nem bír és feliratból is csak pár számomra értelmezhetetlen nyelvű került a lemezre, angol még véletlenül se. Így az érdeklődőknek a YouTube-ot javasolnám újfent...

84 Charlie MoPic
The Charlie Mopic Company 1989 (89 perc)
Rendezte: Patrick Sheane Duncan
Főszereplők: Jonathan Emerson, Nicholas Cascone, Jason Tomlins
Zene: Donovan