Cam Ne füstölgő kunyhói

Háborús bűntett vagy kényszerű taktika?

A vietnami háborút tévéképernyőkön vagy újságok segítségével követő átlagpolgár agyában (akár nyugaton, akár keleten) az évek során több jellegzetes kép is megragadt, melyeket onnantól fogva automatikusan összefüggésbe hozhatott a konfliktussal: a tömegesen bevetett helikopterek, a rizsföldeken átkelő gyalogosok, a bombákat vető B-52-esek vagy épp a felgyújtott falvak. Ez utóbbi a vietkong gerillákat hajszoló amerikai erők tevékenységének egyfajta tragikus metaforája lett. Ehhez pedig a Cam Ne-i incidens szolgáltatta elsőként az alapanyagot.

cam_ne_8.jpg

Lángoló kunyhók, távozó tengerészgyalogosok Cam Nében

1965. augusztus 5-én a CBS tévécsatorna esti híradójában felkavaró felvételek peregtek le, melyeken amerikai tengerészgyalogosok lángba borítanak néhány kunyhót és figyelik, ahogy egy egész falu leég, miközben a lakosok tehetetlenül nézik, hogy lesz oda hajlékuk és minden vagyonuk. A riportot Morley Safer, az alakulatot kísérő tudósító készítette. A híradást hatalmas felzúdulás követte, de ahogy a modern média történetében máskor is, többen megjegyezték, hogy a tudósítás elfogult volt…

A Da Nang környékén bevetett tengerészgyalogosok számára a járőrözés ekkorra már nemcsak izzasztó menetelést jelentett, hanem többször is tényleges harcérintkezést. Cam Ne falukomplexum egyike volt azoknak a térségeknek, ahol július és augusztus folyamán többször is megfordultak: július 12-én ütköztek itt ellenséges tűzbe először, de nem utoljára. A hírszerzés szerint Cam Ne a Vietkong befolyása alatt állt és a lakók már egy évtizede húztak a kommunista oldal felé. A település elöljárójával mindenesetre fenntartották a kapcsolatot és többször kérdezték a lakossággal kapcsolatban.

19650806_duc_an_south_of_da_nang_raid.jpg

"De hol az ellenség?" Amerikai tengerészgyalogos
egy "kutasd-és-pusztítsd" akció során (1965. augusztus)

Augusztus 3-ára a 9/1. tengerészgyalogos zászlóalj utasítást kapott a körzet átfésülésére a Blastout 1-hadművelet keretében. A parancsban szerepelt a vietkong egységek felkutatása, illetve létesítményeik és erődítményeik elpusztítása. Az akcióra meghívást kapott a Da Nangban tartózkodó Morley Safer is, akivel elmondása szerint a falu felé menet egy tiszt közölte, hogy Cam Nét földig rombolják, mivel korábban többször is nyitottak rájuk tüzet a településről, de állítólag a tartományfőnök is megtorlást akar, mivel az ottaniak nem fizetnek rendesen adót. (Ez utóbbit később egy másik riporter, Richard Critchfield is megerősítette, míg más források szerint ha így is volt, erről az amerikaiak akkor még nem tudhattak.)

A 9/1. D század kétéltű LVT-ken érkezett Cam Ne körzetébe délelőtt tíz órakor. Miután járműveik elakadtak a sárban, a bőrnyakúak kiszálltak, ekkor viszont vietkongok nyitottak rájuk tüzet kézifegyverekkel délkeleti irányból. Az előrenyomuló szakaszok nyomására a gerillák visszahúzódtak a falvakba, melyeket árkokkal, lövészgödrökkel, robbanócsapdákkal és karókkal, illetve alagutakkal erősítettek meg.

searching_tunnels.jpg

A gerillák által kiépített alagútrendszerek átkutatása időigényes és igen veszélyes feladat volt, ezért az amerikaiak gyakran egyszerűen berobbantották a lejáratokat. 

Páncélozott járművek törtek utat a gyalogosoknak, közben felrobbantva számos robbanócsapdát. A kézifegyverekkel és páncéltörő rakétákkal leadott amerikai választűz is hasonló hatást váltott ki. A falukomplexumot hihetetlen módon megerősítették: a D század jelentése szerint 267 karócsapdát, 6 csapódócsapdát, 3 botlódrótos csapdát, 6 taposóaknát és egy beaknázott bozótost találtak. A jelentés szerint 51 kunyhót és 38 védművet romboltak le. Vietkong holttestet nem találtak, bár a vérnyomokból arra következtettek, hogy legalább hét gerillát megöltek. Becsléseik szerint 30–100 vietkonggal ütközhettek meg a nap folyamán. Négy gyanúsítottat pedig magukkal vittek. Az akció során egy vietnami kisgyerek meghalt és négy civil megsérült, mikor kereszttűzbe kerültek. A tengerészgyalogosok 3 halottat és 27 sebesültet vesztettek. A falvak átkutatása közben, vagyis egészen délután három óráig tüzeltek rájuk a gerillák rejtett lőállásokból, illetve kunyhókból. A civileket álcázásul vagy fedezékként, településeiket pedig nem egyszer bázisul használó vietkongok számára ez bevett taktika volt. Mivel sötétedésig már nem tudták volna feladatukat teljes mértékben elvégezni, a D századot visszarendelték a Yen folyóhoz. Útközben még kétszer kaptak ellenséges tüzet.

19650803_vc_suspect_of_3-1_marines_west_of_da_nang.jpg

A négy vietkong-gyanúsított egyike

Safer saját elmondása szerint nem látott sokat a tűzharcból, bár hozzátette, hogy viszonylag nagy területen folyt a művelet. Ahogy a tengerészgyalogosokkal behatolt a településre, azt látta, hogy azok rögtön hozzálátnak a romboláshoz, így tudósításából nem derült ki, hogy milyen harcok folytak a körzetben korábban, illetve aznap, és hogy a Vietkong milyen mértékben megerősítette a falukomplexumot. Ilyen értelemben a sugárzásra került híranyag valóban töredékes volt és azt az érzést keltette, hogy a tengerészgyalogosok érzéketlenül felgyújtottak egy falut. Ettől függetlenül a művelet végrehajtásának módja így sem vált dicsőségére az amerikaiaknak.

cam_ne_7.jpg

Otthontalanná vált falusiak Cam Ne mellett

A D századdal például nem tartott tolmács, sem helyi kísérő. Safer operatőre, a dél-vietnami Ha Thuc Can volt az egyetlen ember az amerikai oldalon, aki beszélt vietnamiul, és amikor ezt Safer később szóba tette egy hadnagynak, az úgy reagált, hogy tolmácsra semmi szükség nincs. A tengerészgyalogosok ezért angolul utasították a helyieket a kunyhók elhagyására és az elfogott négy vietkong-gyanúsítottat első körben angolul kérdezték ki(!). Can elborzadva látta, hogy egy lángszóróval felszerelt gyalogos lángba akar borítani egy föld alá ásott óvóhelyet. Közbelépett és anyanyelvén kiáltozva rávette a bujkáló civileket, jöjjenek elő. Legalább néhány embert megmentett így...

cam_ne_6.jpg

Can közbelépése többek között őket mentette meg...

A műveletben részt vett tengerészgyalogosok nyilatkozatai is megmutatták, hogy a rejtőzködő ellenséggel szemben vívott harcokban hajlamosak összemosni a polgári lakosokat a gerillákkal és tehetetlenségükben azzal megelégedni, hogy a Vietkongot segítő falvakat lerombolják. „Mindenkit ellenségként kezelsz, míg be nem bizonyosodik az ellenkezője. Csak így lehet ezt csinálni...” – nyilatkozta egyikük. A szárazföldi háború alig öt hónapja tartott, de máris kiütköztek az amerikai hadigépezet gerillaharcászattal szembeni hiányosságai. 

cam_ne_1.jpg

A "Zippo-brigád" egyik tagja. Az elnevezést maguk a tengerészgyalogosok találták ki.

A kunyhók felgyújtása – ahogy sok esetben később is – kétélű fegyvernek bizonyult. Taktikai szinten ez tűnt az egyedüli megoldásnak: Ray Snyder hadnagy, az egyik szakaszvezető rámutatott, hogy a megerősített építményeket csak egyféleképpen lehet semlegesíteni és biztosítani, hogy katonai célra többé ne használhassák. Lélektani hatása viszont megkérdőjelezhetetlenül negatív volt: „A tízéves gyerek, aki látja faluját leégni, tizenöt évesen fegyvert fog majd a Vietkong tagjaként” – nyilatkozott egy vietnami megfigyelő. Safer tudósításában – a már említett töredékes jellege ellenére is – jól összefoglalta a lényeget:

„Vietnamban, ahogy Ázsiában mindenütt, a föld, az otthon a minden. Mindenki családjával él ősei földjén. A szüleit a közelben temette el… A mai művelet kicsiben mutatja meg a Vietnammal kapcsolatos dilemmákat. Semmi kétség, hogy az amerikai tűzerő katonailag győzelmet arathat. De a vietnami parasztok számára, akik otthonukat csak egy életen át tartó kemény munkával építhették fel, az elnöki ígéreteknél több kell ahhoz, hogy elhiggyék, az ő oldalukon állunk.”

Safer tehát elküldte a tudósítás anyagát az Egyesült Államokba, ahol rövid tanakodás után a CBS műsorára is tűzte az este hatórás híradóban. A hatás természetesen elképesztő méretű volt, hiszen a katonaság tevékenységét ilyen nyíltan kritizáló hangvételű tudósítás még nem készült. Frank Stantont, a CBS elnökét másnap reggel telefoncsörgés ébresztette. Egy üvöltő hang volt a vonalban: „Frank, te ki akarsz baszni velem?” Stanton azt kérdezte, kivel beszél egyáltalán. „Az elnök vagyok,” válaszolta Johnson. „És a srácaid tegnap az amerikai zászlóra szartak!”

A napilapok is foglalkoztak a témával, a hadügy pedig innentől fogva figyelemmel kísérte, mi kerül a híradásokba. Safert az elnök utasítására átvilágították, tudni akarták, vannak-e kommunista kapcsolatai. Vizsgálatot indítottak arra nézvést, hogy a tudósító nem fizetett-e le valakit, csak hogy mindezt felvehesse, de nem találtak rá semmiféle bizonyítékot. Safer tovább folytatta tevékenységét és még több kritikus hangvételű tudósítást készített a környéken folyó tengerészgyalogos műveletekről. A Vietnamból jelentő amerikai tudósítókat érintő cenzúra ötlete egyébként többször is felvetődött a háború során, nem meglepő módon ekkortájt is. Végül nem került sor ennek bevezetésére és a média képviselői lényegében arról és úgy írhattak, amiről és ahogy akartak. Mindenesetre az itt harcoló amerikai haderő és az amerikai sajtó kapcsolatát ez az incidens komolyan befolyásolta... 

Cam Ne története azonban nem ért véget. Augusztus 9-én a körzeten átvonuló tengerészgyalogosok újra tűz alá kerültek: 2 halott és 20 sebesült került a veszteséglistájukra. 18-án nagy erőkkel visszatértek, és ezúttal előre bejelentették a lakosságnak, hogy katonai művelet közeleg. Az amerikaiak ezúttal nemcsak átfésülték a vidéket, hanem az otthontalanná vált lakosoknak is segítettek az újjáépítésben. Harctevékenységre nem került sor.

cam_ne_2.jpg

 "A vietnami háború igazi arca" – mondta tudósításában Morley Safer.

Westmoreland tábornok szeptemberre összeállíttatott néhány új irányelvet a civil lakosság kezelésére vonatkozóan. Eszerint tilos volt lakott területeken a válogatás nélküli rombolás, a jelentős, légi vagy tűztámogatással járó műveleteket pedig hangosbemondók vagy szórólapok segítségével előre be kellett jelenteni. Ez utóbbi a gerillák számára persze lépéselőnyt jelentett. Az ilyen tisztogató akciókat innentől fogva a dél-vietnami erők kíséretében kellett végezni, hogy a nyelvi nehézségeket áthidalják, egyben jelezzék a lakosoknak, hogy a kormány által jóváhagyott műveletről van szó.

Morley Safer Cam Ne-i híradása 1999-ben bekerült a huszadik századi amerikai újságírás száz legfontosabb tudósítása közé: valóban úttörő szerep jutott neki a vietnami konfliktus történetében, azzal, hogy megmutatta a változó háború igazi arcát, ugyanakkor a modern média rákfenéje fertőzte ezeket a képsorokat is, hiszen a teljes képet egyetlen ember néhány perc alatt nem mindig képes hűen visszaadni. 


A krónika következő részében:
A Starlite-hadművelet