Partraszállás Da Nangnál
Megkezdődik a szárazföldi háború
1965. március 8-án, nem sokkal 9 óra után az amerikai 9. tengerészgyalogos expedíciós dandár első hulláma partot ért Da Nangtól északnyugatra, a Vörös Kettes partszakaszon. Ellenállást nem tapasztaltak, ha csak nem vesszük számításba a viharos tengert. A fövenyen Da Nang polgármestere és iskolás lányok várták őket, nyakukba virágfűzért akasztottak, transzparenseiken pedig olyan lelkesítőnek szánt feliratok sorakoztak, mint például „Vietnam üdvözli az amerikai tengerészgyalogosokat”. A sajtó jelen levő tudósítói pedig szorgalmasan kattogtatták a fényképezőgépeiket.
Teljes felszerelésben, de amúgy töltetlen puskával szállnak partra
a tengerészgyalogosok egy LCM rohamcsónakból.
Egy óra múlva már 1400 bőrnyakú sorakozott a parton, akiket teherautókon és LVTP kétéltűkön vittek később a Da Nang-i légitámaszpontra. Hozzájuk a bázison csatlakozott a dandár légi úton szállított maradéka. A partraszállásra azért volt szükség, mert ez volt a leggyorsabb módszer a lehető legtöbb ember odajuttatására: a légi bázis és a kikötő akkor még nem lett volna alkalmas ennyi ember és technika (köztük M-48-as harckocsik) egyidejű fogadására. A nap végére összesen 3500 főt számláltak.
A háttérben jól látható a heves hullámverés.
Ezt leszámítva semmi gond nem akadt.
Bár a bőrnyakúak hivatalosan a dél-vietnami kormány kérésére érkeztek, Phan Huy Quat miniszterelnököt csak a partraszállás reggelén értesítették. A Pentagon ezzel szemben már két nappal korábban közzétett egy sajtóközleményt arról, hogy mi következik. A szárazföldi erők érkezése elsősorban Westmoreland tábornok igényeit elégítette ki: javában folytak már az Észak-Vietnam elleni bombázások, és a dél-vietnami támaszpontok ellen a Vietkong egyre többször intézett támadást. Az amerikai légierő biztonsági alakulatai és a dél-vietnami hadsereg elégtelennek bizonyultak ellenük, Westie ezért katonákat kért. Arra azonban nem számított, hogy a tengerészgyalogosok erődemonstrációval felérő partraszállás keretében érkeznek majd meg…
Pihenő a parton, ellenség sehol.
Az igazi háború számukra még nem kezdődött meg.
Az akkori saigoni nagykövet, Maxwell Taylor is elszörnyedt a nagy garral végzett, bár vértelen akció láttán. Ő korábban már figyelmeztette Johnson elnököt arra, hogy ha szárazföldi erők érkeznek ide, az csak az első lépés lesz a konfliktus kiszélesítése felé, melyben az amerikaiak óhatatlanul is örökölni fogják a franciák gyarmatosító imázsát, a dél-vietnamiak pedig úgy fogják érezni, hogy helyettük vívják a háborút. Emellett Taylor nem tartotta az amerikai haderőt alkalmasnak a délkelet-ázsiai dzsungelháborúra. Johnson azonban, aki reménykedett abban, hogy rövid és átmeneti tartózkodásról lesz szó, üzenni akart mindezzel Hanoinak, sőt Moszkvának is, hogy lássák, az Egyesült Államok szükség esetén katonai vonalon is kiáll dél-vietnami szövetségese mellett. Az észak-vietnami vezetés pedig rögtön átlátta a helyzetet és tudták, hamarosan további csapatok fognak érkezni. A háború eddig sem ígérkezett rövidnek, de az amerikaiak érkezése csak bonyolította a helyzetet.
Eddig jó... Üdvöző felirat és kíváncsi gyerekek
a Da Nang felé vezető úton.
A tengerészgyalogosok számára furcsa volt ez a helyzet. Beásták magukat a Da Nang-i támaszpont körül és vártak; harcérintkezés kezdeményezése tilos volt számukra. Tőlük pár kilométerre harcok folytak a gerillákkal, de rájuk egyelőre nagyobb veszélyt jelentett a közelben állomásozó dél-vietnami katonák lőtere, ahonnan időnként eltévedt golyók repültek át.
Sátorállítás: a Da Nang-i támaszpont nagyarányú
kiépítése ekkor kezdődött meg.
„Azzal nem védsz semmit, ha csak egyhelyben ücsörögsz.”
Wallace M. Greene tábornok, a tengerészgyalogság parancsnoka
Április 1-jén aztán Johnson újabb két tengerészgyalogos zászlóalj, illetve támogató alakulatok bevetését rendelte el – ezzel 33 ezer főre növelve az itt állomásozó amerikai katonák számát –, s ezzel egy időben azt is engedélyezte, hogy a bőrnyakúak „védekező jellegű” járőrözést folytassanak a támaszpontok körül, szükség esetén pedig támogassák a Vietnami Köztársasági Hadsereg műveleteit is. A szárazföldi háború valóban megkezdődött…
