Zippo öngyújtók Vietnámban

Kissé megkésve és olvasói levelektől indíttatva jutottam el odáig, hogy egy igazi klasszikusról is írjak végre a katonaláda rovatban. Olyan tárgyról lesz tehát most szó, ami a legtöbb amerikai katona zsebében ott lapult, és ha nem veszett el az évek során, valószínűleg ma is féltve őrzött kincsként tartják számon a veteránok vagy azok még élő hozzátartozói.

zippo_vietnam_set.jpg

A Zippo, ez az igen tartós, megbízható, fémtokos öngyújtó még a nem dohányzók többsége előtt is ismert. Gyártása már jóval a vietnámi konfliktus előtt, 1932-ben megindult a pennsylvaniai Bradfordban, amikor is egy bizonyos George G. Blaisdell ihletet kapott egy osztrák öngyújtó nyomán: ez utóbbi tartós és gyakorlatiasan kialakított darab volt ugyan, de még két kézzel is nehézkes volt a használata. Blaisdell olyan típust akart megalkotni, amely egy kézzel is könnyen alkalmazható, emellett szép a kialakítása. A nevet ő maga találta ki: mivel tetszett neki a “zipper” (cipzár) szó szerinte modern hangzása, ennek elferdítéseként alkotta meg a Zippót.

Az első darabok még szögletes réztokkal készültek, és abban is különböztek a ma ismert modelltől, hogy a billenthető védősapkán szélesebb volt az akkor még kívül elhelyezett zsanér. Akkoriban 1,95 dollárba került egy darab, és örök garancia járt hozzá, meghibásodás esetére pedig ingyenes javítást ígért a cég. 

A klasszikussá érett külsőt a típus csak 1937-ben kapta meg, a lekerekített éleket, illetve a belülre áttett zsanérozást. Ezen változtatásoknak köszönhetően az öngyújtó nem tehetett kárt a zsebek belsejében. Ekkortájt már a tokon látható díszítések is gyakoriak voltak, s ezeket gravírozással vagy ráragasztással érték el. 

zippo_versions_small.jpg

A második világháború idején jelentkező rézhiány miatt a Zippókat pár évig másodosztályú acélból készítették (feketített változatban is), kifejezetten a haderők számára. A katonák nagyra értékelték a szélben és esőben is működő, újratölthető, masszív, emellett pedig esztétikus és vagány kinézetű holmit. Mire pedig a háború véget ért, a Zippo kitörölhetetlen nyomot hagyott az amerikai kultúrában, hiszen a katonák hazahozták, továbbhasználták, és ezzel mindenfajta értelemben továbbadták. Ez az öngyújtó a férfiasság egyik jelképe lett, igazi amerikai ikon, amit az is megkönnyített, hogy a negyvenes-ötvenes években az amerikai fiatalemberek szinte mindegyike dohányzott. Hogy a nőknek is kedvezzenek, 1954-ben egy keskenyebb, kisebb méretű változatot is gyártásba vettek, ami érdekes módon a férfiak körében is népszerű lett. 

zippo_ad_1.jpg

Ezen a reklámon már a hölgyeknek is jut szerep...

1946-ban anyaghasználat terén áttértek az újezüstre, aztán a koreai háború idején újra elővették az acélt, hogy később visszatérjenek a rézhez. Az emlékezetes eseményekhez vagy épp márkanevekhez, esetleg sportokhoz, pártokhoz és katonai alakulatokhoz kapcsolható díszítések ekkor már közhelyszámba mentek, és ezekhez mindenféle eljárást alkalmaztak a bőrtokozástól az ezüst- és aranyrátétekig. Emellett a játékfilmekben használt Zippók is kiváló reklámnak bizonyultak: a jellegzetes kattanás, amelyet a gyújtó fedősapkájának nyitásánál vagy zárásánál hallunk, összetéveszthetetlen hang lett, ahogy sokszor a használatot kísérő mozdulatok is felejthetetlen alakításokkal párosultak, amiket persze egyes nézők később utánozni is próbáltak. (Itt gondolhatunk a Ponyvaregényre, a Die Hard-filmekre, a Ford Fairlane kalandjaira, de kimondottan a háborús alkotások közül válogatva említhető a Casablanca, a Most és mindörökké, az Apokalipszis most, a Ryan közlegény megmentése vagy a Hazug háború.) A hatvanas évek könnyűzenei koncertjein pedig szokásba jött, hogy a hallgatók bizonyos daloknál csoportosan a magasba tartsák égő öngyújtóikat (ezt “Zippo Momentként” emlegették). 

Néhány filmes pillanat, mellékszerepben a Zippo

A Vietnámban állomásozó amerikai kontingens (illetve a velük szövetséges országok katonái) részéről is komoly igény volt a Zippókra, a beszerzést pedig a támaszpontok boltjaiban vagy akár a nagyvárosi piacokon is nyélbe lehetett ütni. A díszítést a helyi gravírozóknál intézték. Az igények miatt egyes, gyakran kért ábrák (például az ejtőernyős szárnyak vagy a gyalogsági tűzkeresztségi jelvény) sablonként általában azonnal rendelkezésre álltak, az egyéni kéréseket pedig egy pantográf (rajzmásoló eszköz) segítségével gyorsan megoldották. A gyakorlott szakemberek egy-egy mintát akár negyedóra alatt is belevarázsolhattak egy Zippo felületébe.

A jelölések jó része a szolgálati időt és helyet örökítette meg, de gyakori volt az egységmegjelölés vagy az alakulatjelvény szerepeltetése is. Ezekhez gyakran kapcsolódott valamilyen rajz is, például Vietnám vázlatos térképe, egy nőalak, egy halálfej, esetleg az amerikai zászló. A feliratok között természetesen feltűntek olyan szlogenek, mondások, amiket a sisakhuzatokon vagy a repeszmellényeken is gyakran láthatunk a korabeli fotókat vizsgálva (lásd még a vonatkozó cikkben), és kiválóan megragadták a katonák hol reménykedő, hol lelkes, hol belenyugvó, hol közömbös lelkületét. Ennek megfelelően az akasztófahumortól a szerelmes üzenetekig mindenféle sorokat lehetett olvasni. Csak néhány példa a sok közül:

zippo_dont_talk.jpg

„Kérlek, ne beszélj nekem Vietnámról, jártam ott.”

 

zippo_when_i_die.jpg

„Ha meghalok, arccal lefelé temessetek el,
hogy az egész világ kinyalhassa a seggemet.”

 

zippo_die_for_country.jpg

“Nem azért jöttem Vietnámba, hogy meghaljak a hazámért,
hanem azért,hogy az ellenfelem haljon meg az övéért.”
[Patton tábornok híres mondásának átirata]

 
zippo_fighter.jpg

“Nappal harcos, éjjel szerető, saját elhatározásából iszákos,
tévedésből tengerészgyalogos.”

 

zippo_uso.jpg

Nőalak, tűzkeresztségi jelvény, Snoopy kutya
és a Da Nang-i USO-központ felirata

 

zippo_though.jpg

"Bár a Halál árnyékának völgyében járok, nem félek a gonosztól,
mert én vagyok a völgyben a leggonoszabb vadállat."

 

zippo_heaven.jpg

"Mikor ez a tengerészgyalogos meghal, a mennybe kerül,
mert már letöltötte az idejét a pokolban."

 

zippo_why_me_peace_sign.jpg

"Miért pont én?"

 

zippo_war_is_hell.jpg

"A háború maga a pokol, de a tűzharc az igazán szar dolog."

 

zippo_protected.jpg

"Nem éltél igazán, amíg majdnem meg nem döglesz. A harcosok számára
az életnek olyan íze van, amit az átlagember sosem fog megismerni."

 

zippo_hearts.jpg

“Hadd nyerjem meg a szívedet és lelkedet,
vagy felgyújtom az istenverte kunyhódat.”

 

zippo_fuck.jpg

Ennek a gyújtónak a tulajdonosa pedig szinte mindent és mindenkit
elküld 
melegebb éghajlatra Jacqueline Kennedytől Ho Si Minh-en
át a kedves olvasóig…
 

Vietnámban a szokásos feladatok, úgymint cigaretta vagy tábortűz, esetleg a fejadag felmelegítéséhez szükséges tüzelőkockák meggyújtása mellett egy jóval szomorúbb tevékenység is társult a Zippóhoz, ez pedig a természetes anyagokból emelt épületek felgyújtása volt, ideértve nemcsak az ellenséges táborok építményeit, hanem sajnos esetenként a civil lakosok otthonait. Már a korai időszakban, a Cam Ne-i eset során megszületett a “Zippo-osztag” elnevezés azokra, akik ilyesmit csináltak. Az öngyújtók ilyenkor is tették a dolgukat, és nem véletlen, hogy például Oliver Stone klasszikusában, A szakaszban külön snitten láthatjuk ezt, mikor is az egyik fiatal katona, Tapsi meggyújtja egy kunyhó falát, majd csak utána a szájából meredező cigarettát… Néha még a “Zippo-háború” elnevezés is előkerül Vietnám kapcsán, ezzel is visszautalva a falvak felgyújtására és úgy általában a hatalmas mennyiségű gyújtóbomba használatára, de a lángszóróval ellátott harcjárművek is megkapták a "Zippo" titulust.

zippo_squad.jpg

Fáklya helyett öngyújtó

A Zippo katonai használata azóta sem ment ki a divatból, így a később következő amerikai vonatkozású konfliktusok résztvevői is használták, illetve más országok fegyveres erőinek tagjainál is látható. A vietnámi évekből származó és releváns dekorációkkal ellátott darabok ma már természetesen komoly értéket képviselnek, így másolataik is népszerűek (többek között Vietnámban is gyártanak ilyesmit, és szuvenírként árusítják). A klasszikus példányok ára több tízezer dollárra is rúghat egy-egy árverésen, de egy vadonatúj darab megvásárlása és valamilyen személyes felirattal való gravíroztatása már jóval olcsóbb – ráadásul a cég vállalja, hogy bármely terméküket egyéni dekorációval látják el (ezt honlapjukon magunk is megtervezhetjük). 

2014_08_zippos_detling_by_monty.jpg

A 2014-es detlingi hagyományőrző találkozókon fotóztam le
ezeket a repró Zippókat, az egyik eladó standján. 

A Zippo 1993-ban felvásárolta a Case & Sons késgyártó céget, innentől fogva dekoratív késeket, illetve bicskákat is készítenek, de például túlélő szituációkra vagy vészhelyzetekre szánt tűzgyújtó eszközöket vagy gyertyagyújtókat is kínálnak. 1997-ben egyébként múzeumot is alapítottak Bradfordban. Érdekes módon a dohányzás visszaszorulásával a vállalat nem indult meg a lejtőn, ami annak is köszönhető, hogy ennek az öngyújtónak saját divatikoni státusza révén cigaretta vagy más dohánytermék nélkül is önálló létjogosultsága van. Ráadásul a fiatalosabb márkákkal való szerepeltetés révén az ifjabb generációk számára is közismert maradt, vagyis továbbra is van igény rá úgy, hogy közben megmaradt annak, ami mindig is volt: egy életen át szolgáló, valóban megbízható használati tárgynak az eldobható fogyasztói cikkek tengerében. És ez nagy dolog. 

Egy elveszett és megkerült vietnámi Zippo története

Forrásjegyzék: 
• Arsenal rovat – cím nélkül (Jim Grant cikke Vietnam Magazine 2003. augusztusi számában)
• hypebeast.com/2012/8/retrospect-vintage-vietnam-war-zippo-lighters
• www.grailed.com/drycleanonly/zippo-history
• www.historynet.com/light-my-fire-zippos-in-vietnam/
• www.zippo.com/pages/then-now