"Tűzszünet, mi? Mi szünetet tartunk, ők meg tüzelnek."

A Tet-offenzívához kapcsolódó filmek közül hadd emeljek ki most egy nálunk kevésbé ismert alkotást, mely a nyolcvanas évek második felében érkező vietnami témájú klasszikusok nyomdokvizén érkezett, ám színvonalát tekintve legfeljebb a középmezőnyben kaphat helyet.

Közeleg a holdújév ünnepe és az őserdőben járőröző amerikai felderítő osztag alig várja már, hogy visszaérjenek a bázisra és kipihenhessék magukat. A beígért tűzszünet viszont elmarad, ők pedig egy körülzárt támaszponton találják magukat, ahol nemcsak a közelben settenkedő ellenséges alakulatok, hanem az inkompetens parancsnok és az alacsony harci szellem is komoly veszélyt jelent. Az ostrom pedig nemsokára megkezdődik...

Már A Vasháromszög-akció kapcsán is említettem, hogy nyolcvanas években több olyan játékfilm is készült vietnami témában, mely inkább a háborús akcióműfajhoz áll közelebb, mint a háborús drámához. A Glória támaszpont mindkét irányba elmozdul a bő másfél órás játékidő alatt, és emiatt az összhatás is kissé vegyes. Egyes részeinél nagyon is drámai, illetve realista (például az öngyilkos rohamutászok akciójának, az őrségben elbóbiskolt katonák sorsának vagy a sebesült ellenfelek kivégzésének bemutatásakor), és ilyen oldalról még a klasszikusokkal is felveszi a versenyt. Más téren viszont nem tudták a hitelességet biztosítani: a szereplők közül például csak az tűnik katonaviseltnek, akinek az alakítója is az, a többiek vagy statiszták vagy B-kategóriás színészek; részben emiatt a csatajelenetek sem mindig meggyőzőek. A zene is tipikusan a nyolcvanas évek akciófilmjeit idézi: nem különösebben hangulatos, sőt felejthető.

A nemrég elhunyt R. Lee Ermey szerepeltetése viszont nagyon jót tett a filmnek. A Hafner főtörzsként villantó tengerészgyalogos veterán igen előkelő helyet tudhat magának a vietnami szerepekben feltűnt színészek között (lásd a vonatkozó cikket). Ahogy anno az Acéllövedékben, most is jut ideje néhány hatásos monológra.

"Némi vallásos párbeszéd elkél az ilyen helyzetben. Jómagam nem vagyok hajlandó kockázatot vállalni: beszéltem Mohameddel, Buddhával, Jézus Krisztus úrral, és az összes többi égi fejessel, aki csak eszembe jutott. Háborúban nincsenek ateisták. Nekünk ugyan nincs káplánunk, de szerintem ez nem nagy hátrány. Biztosak lehetnek abban, hogy nem kerülnek hullazsákba, míg én nem mondok pár odaillő szót a holttestük felett."
– Hafner főtörzs az ellenséges roham megindulása előtt

Ami még kiemeli a filmet a többi közül, hogy a vietnami ellenfél – még ha nem is kaphat akkora szerepet, mint az amerikai oldal – egész jelentős játékidőt mondhat magáénak, jóval többet, mint a legtöbb rivális alkotásban. Sajnos ezúttal is csak egy-két arcot mutatnak meg közülük, mindenki más szimpla ágyútölteléknek hat, fontosabb viszont, hogy szóba kerül velük kapcsolatban egy fontos részlet, melyet a veterán gerillák is emlegetnek visszaemlékezéseikben, nevezetesen az, hogy a Tet-offenzíva során az észak-vietnami vezetés szándékosan áldozta fel a Vietkong erőit sokszor öngyilkos jellegű akciókban, hogy még több katonát és kádert irányíthasson délre pótlásként, saját befolyását növelve. Az egyébként a rendező becsületére válik, hogy szerette volna a fináléban megmutatni, amint az egykori ellenfelek évekkel később újra találkoznak és kezet nyújtanak egymásnak. A filmgyári döntéshozók azonban úgy döntöttek, alig másfél évtizeddel Saigon eleste után az amerikai közönség ezt nem tudná bevenni... Ez őket minősíti. Az a pár veterán mindenesetre, akikkel a direktor úr elbeszélgetett a bemutató után, alapvetően dicsérték a filmet, bár bevallották, hogy a frontális rohamokból túl sok került bele.

A Glória támaszpont ostroma tehát egy közepes, de érdekes összhatású munka. Akit a téma jobban érdekel és rá tud szánni egy kis időt, nyugodtan fusson neki. Úgy tudom, a filmet Magyarországon nem forgalmazták, bár előfordulhat, hogy VHS-en kapható volt. Egyes magyar csatornákon viszont biztos, hogy leadták…

A Glória támaszpont ostroma
(The Siege of Firebase Gloria)
MGM 1989 (99 perc)
Rendező: Brian-Trenchard Smith
Főszereplők: R. Lee Ermey, Wings Hauser
Zene: Paul Schutze