Ég és föld

Egy vietnami nő útja a háborútól a békéig

Oliver Stone Vietnam-trilógiájának első két darabjában az amerikai oldal élményeit idézte fel a háború és a hazatérés utáni hátország poklában. A rá jellemző kritikai hangnemben azonban meglépte azt is, amit más tengerentúli rendezőtől aligha várhattunk volna el: egy teljes filmet szentelt a másik oldal bemutatásának, hogy az ő szemszögükből mutassa meg azt a konfliktust, amit a többség a nyugati médiából vagy saját nézőpontjából ismert vagy vélt ismerni.

heaven_and_earth_01.jpg

"Ez a film a vietnami nép története. A háborúról már számtalanszor meséltek, de a két tűz közé szorult emberekről, akik a legtöbbet szenvedtek, még sosem. Ők mindig arctalan, névtelen tömegként jelentek meg. Ezért ilyen fontos ez a film."
– Joan Chen

A rendező alapanyagul egy vietnami asszony visszaemlékezését vette alapul. Le Ly Hasylip 1949-ben született egy Da Nang melletti falucskában, Ky Lában. Az éppen zajló francia háború ellenére is boldog gyerekkora volt, ám kamaszként belesodródott az újabb konfliktusba és nem adatott meg neki a nyugodt felnőttkor. Egy ideig a Vietkong gerillájaként harcolt, majd később dél-vietnami városokban húzódott meg és ott próbált boldogulni. Több amerikai férfival is volt kapcsolata, míg egyikük feleségül vette, így gyermekeivel együtt sikeresen emigrálhatott az Egyesült Államokba, ahonnan azonban még visszatértek szülőföldjükre a háború során, illetve sok évvel később. Ly élményeit két könyvben (When Earth and Heaven Changed Places, illetve Child of War, Woman of Peace címmel) foglalta össze, melyek komoly sikert arattak angol nyelvterületen. Magánéletét sok szomorú esemény kísérte, ám vállalkozóként befutott, s még fontosabb, hogy létrehozott egy alapítványt, az East Meets West Foundationt, mely a keleti és nyugati kultúrák közötti hídépítés mellett különböző jótékonysági kezdeményezéseket vállalt fel az újjáépülő Vietnamban.

"A múlt elmulasztott lehetőségekkel van tele. Az, hogy később megértsd őket, ha már nem hozhatod helyre mindet, az egyik dolog, amiért érdemes tovább élni."
– Le Ly Hayslip

heaven_and_earth_04.jpg

Ahogy látható, Le Ly élettörténete kiváló alapot szolgáltatott egy olyan filmhez, mely (természetesen a vietnami nézőpontot hangsúlyozva, de) mindkét oldalnak és mindkét oldalról szól, pro és kontra, s hasonlóan a már említett alapítványhoz valóban tesz valamit azért, hogy jobban megértsék egymást az egykori ellenfelek. Oliver Stone kezdettől fogva lelkesedett a megfilmesítés gondolatáért, bár akkor még csak az első könyv jelent meg és a hölgy akkoriban kezdte el írni a másodikat. Ez fontos részlet, mivel a rendező csak ezáltal tehette kerek egésszé a forgatókönyvet, hogy ne csak a vietnami vérzivatar, hanem az Amerikában töltött évek és nehézségek is szerepet kaphassanak a majdani filmben.

heaven_and_earth_06.jpg

Természetesen nehéz dolog egy komplett, ráadásul ennyire sokszínű életút (benne durván négy évtized és két háború) eseményeinek koherens filmre vitele. Mégis azt kell mondanom, a szükséges rövidítések és változtatások nem csorbították a forgatókönyv hitelességét, bár a teljes képhez nem árt kézbe venni az eredeti visszaemlékezéseket (például Le Ly nem egy, hanem négy amerikai férfival állt közeli kapcsolatban, s Tommy Lee Jones karakterét eme négy személyből gyúrták össze). Ráadásul az is elmondható, hogy – hasonlóan a trilógia másik két darabjához – csupa olyan jellegzetes élethelyzetet villant fel, amelyek a háború, de leginkább az egyszerű vietnami átlagember mindennapjaihoz tartoztak: a minden harcoló féllel szembeni kiszolgáltatottságot, a szülőföld és a család fontosságát, a kényszerű vándorlást, az idegen kultúrákkal szembeni értetlenséget és így tovább. A film komoly drámai erővel dolgozik, megmutatva, hogy a történelem viharába keveredő kisember esetenként mennyire nincs befolyással a sorsára, de mindig van választása, ha elég erős ahhoz, hogy folytassa. A két kötet rendkívüli részletességgel (és emiatt tekintélyes terjedelemben) tárgyalja Le Ly életét, közvetlen közelről mutatva meg a vietnami parasztok életvitelét, szokásait, a Vietkong és a saigoni rezsim módszereit, illetve a háború alatti és utáni általános viszonyokat. Igazi látleletről van tehát szó, méghozzá hiánypótló látleletről, mely a konfliktus iránt érdeklődők számára nyugodtan vehető kötelező olvasmánynak, a film pedig, ahogy említettem, szintén hatalmas űrt tölt be ezzel a témával.

heaven_and_earth_07.jpg

Az Ég és föld egyébként olyan értelemben is kivétel, bár nem az amerikai filmtörténetben, hanem Stone életművében, hogy női főszereplővel dolgozik. A rendező munkáiban jelentős női karakter is kevés akad, nemhogy főszereplő. (Valószínűleg ezért is ajánlotta az alkotást az édesanyjának.) A főszerepet egy kezdő színésznő, Hiep Thi Le játssza, aki 1969-ben született Vietnamban és a hetvenes évek végén – sok más honfitársához hasonlóan – elmenekült az országból, majd családjával végül Kaliforniában telepedtek le. Egyetemista volt, mikor a film szereplőválogatása folyt és sok más barátjához hasonlóan ő is jelentkezett rá, de inkább csak heccből… Színészi teljesítményére vegyes kritikákat kapott, de ami engem illett, játékát meggyőzőnek tartom, és úgy hiszem, kifejezetten szerencsés, hogy egy kezdő színésznő kapott egy olyan szerepet, melyben a világra és az emberekre való rácsodálkozás – negatív és pozitív értelemben egyaránt – fontos és visszatérő elem. Ez az a szerep egyébként, mellyel azóta is azonosítják őt, mert bár néhány filmben (például a Kegyetlen játékokban) még feltűnt, színésznőként igazából nem futott be. 2002-ben viszont megnyitotta saját francia-vietnami éttermét.

tommy_lee_hiep_thi_le.jpg

Az édesanyát alakító kínai-amerikai Joan Chen ezzel szemben akkor már viszonylag ismert név volt (többek között Az utolsó császár és a Twin Peaks jóvoltából). Az ő esetében mindenképp kiemelendő, hogy kolléganőjéhez hasonlóan egy több évtizeden átívelő történet keretében kellett eljátszania egy számos megpróbáltatáson átesett asszonyt, akit viszonylag fiatalon, középkorú, majd idősödő nőként is életre kellett keltenie. Hasonló feladat jutott az apa szerepében felbukkanó, Oscar-díjas Haing S. Ngornak, akinek nevét A Vasháromszög-akció kapcsán már említettem; ő egyébként saját bőrén tapasztalta meg a kommunisták módszereit a Vörös Khmer elnyomása alatt. És ne feledkezzünk el Tommy Lee Jonesról sem, aki hol a hős megmentő, hol a démonaival küzdő és a házaséletbe belefáradt férfi arcait villantja fel. Édesanyját pedig a nemrég elhunyt Debbie Reynolds alakítja, de "kötelező" mellékszereplőként természetesen Dale Dye századost is viszontláthatjuk, sőt, maga az írónő is látható mint emigráns vietnami üzletasszony.

heaven_and_earth_10.jpg

Ahogy A szakasz esetében történt, a főszereplők itt sem úszták meg "kiképzés" nélkül, bár jelen esetben ez más jelleget öltött, hiszen többségüknek a vietnami parasztok mindennapjait kellett kipróbálniuk, hiteles környezetben, később pedig Thaiföldön, ahol a forgatás nagyobbrészt zajlott – ugyanis e téren megint közbeszólt a politika: a vietnami kormánynak nem tetszett, hogy a forgatókönyv finomkodás nélkül mutatta be nemcsak az amerikai hozzáállást, hanem a Vietkong módszereit is, ezért nem dolgozhattak eredeti helyszíneken. A képeken feltűnő katonáknak, statisztáknak már hagyományosabb kiképzés dukált, és Dale Dye nem panaszkodhatott a változatosságra, hiszen dél-vietnami, amerikai, francia, továbbá vietkong harcosokat játszó színészeket kellett instruálnia.

tommy_lee_jones.jpg

Egy ilyen nézőpontot követő filmhez Stone érthető módon nem nyugati származású zeneszerzőt keresett: végül a japán Kitaróra esett a választása. A távol-keleti hangszereket és dallamokat felvonultató filmzene magával ragadó és megrázó, kiválóan együttműködik Robert Richardson képsoraival, melyek ugyanúgy támogatják a fokozatosan változó világ, illetve a megrázó személyes élmények vizuális reprezentálását, mint mondjuk a Született július negyedikénben. A díszletek és jelmezek hasonlóan igényesek: a szülőfalut és az azt övező rizsföldeket például a semmiből hozták létre a dél-thaiföldi Phang Nga közelében, olyan környezetben, mely igencsak hasonlított Ky La vidékére a vietnami Márvány-hegységben. Mikor a szerző, Le Ly először meglátta, megdöbbent azon, mennyire egybevágott gyermekkori emlékeivel.

"Szokták kérdezni tőlem, milyen volt Vietnam a háború előtt. Hát ilyen. Rengeteg rizsföld, egy-egy vízi bölény, a hátán egy fiúcska vagy kislány, meg parasztok, akik a földeken dolgoztak. Ez maga Vietnam. Nem Saigon vagy Da Nang városa."

heaven_and_earth_08.jpg

A hölgy számára egyes események újbóli átélése viszont kifejezetten sokkoló volt, ugyanúgy, mint annak idején Ron Kovic számára végigülni a Született július negyedikén forgatását. Az őt alakító Hiep Thi Le sem maradhatott érzéketlen a sokszor igen megrázó jelenetek felvétele során, a rendező pedig ragaszkodott a kronológiai sorrendhez, hogy a történések súlyát a szereplők is ugyanúgy átélhessék és ennek megfelelően játsszanak tovább. Persze a stáb sem úszta meg nehézségek nélkül. Már az első két hétben meg kellett küzdeniük a forrósággal, a heves esőzéssel, illetve a forgatási balesetekkel. Hiába tartottak hosszabb szünetet, az időjárás továbbra is ellenük dolgozott, így a rendező kénytelen volt meghajtani a csapatot. Ez azért sem volt könnyű, mert túlnyomórészt kezdőkkel vagy kevésbé ismert színészekkel dolgozott, akiknek egy része nő volt, s ők sokszor túlságosan is direktnek vagy nyersnek érezték a direktor utasításait.

heaven_and_earth_11.jpg

A stáb és a színészgárda több száz embert mozgatott, és bár viszonylag kevés helyszínre volt ezúttal szükség, az utaztatás mindig komoly kihívást jelentett a készítőknek. A leghajmeresztőbb logisztikai rémálom a Saigon összeomlását idéző utcai jelenet volt, melyet a bangkoki főutcán vettek fel, sok száz statiszta, továbbá egy – a szerep szerint – az állatkertből kiszabadult tigris részvételével. A helyi lakosok, látva a tömeget és a rengeteg katonai járművet, joggal hitték, hogy puccs van folyamatban, s ez még a nyugati újságokba is bekerült.

"Azt hiszem, részben az motivált, hogy újra kapcsolatba kerüljek a földdel. Mikor megkérdezik, miért csináltam ezt a filmet, azt mondom, mert meg akartam mutatni az áldozatok nézőpontját. De ezenfelül Vietnam mint ország is foglalkoztat. Mikor Le Lyvel visszatértünk, ráébresztett, milyen körforgást jelképez a földművelés. A rizstermesztés teljes folyamatát felvettük. Ki kellett aztán vágnom, mert olyan lett volna, mint egy dokumentumfilm, de nem is ez számít. Egyszerűen le kellett forgatnom. Ezáltal kezdtem megérteni a termőföld jelentőségét, ami egész addigi életemben velem volt, de csak mélyen, belül. Mikor gyerekként Franciaországban éltem, tanyákon dolgoztunk, krumplit szedtünk. Később, Long Islanden volt egy krumpliföldem. És most, Coloradóban újra próbálok kapcsolatba kerülni a földdel. Érzem, hogy végbemegy valami bennem, amit még nem fogok fel. De mindig visszatér, és az Ég és föld révén újra megéreztem a földművelés körforgását a saját életemben."
– Oliver Stone

A film amerikai fogadtatását sajnos alapvetően meghatározták a nagyrészt negatív vagy közömbös kritikák: egyrészt korábbi filmjével, a JFK-vel Stone több ellenséget is szerzett magának, másrészt sokan úgy állították be, mintha a rendező egyszerűen csinált volna "még egy vietnami filmet" és nem törődtek azzal, hogy nézőpontja révén nemcsak egyedülálló, hanem jelentős alkotásról van szó. Azok a nézők, akik látták, alapvetően dicsérték, de a fenti beharangozók nyomán sokan elriadtak tőle. A premier ráadásul olyan szempontból rossz időzítést kapott, hogy lényegében együtt érkezett a mozikba a Schindler listájával. Az ottani közönség számára az utóbbi megtekintése "csak" megrázó, de legalább lelkiismeret-furdalást nem jelentő élményt jelentett, míg az Ég és föld húsz-harminc év távlatából is kíméletlenül a néző arcába rázta mindazt, amit a külső szemlélő elítélhet nemcsak a vietnami beavatkozásban, hanem magában az amerikai mentalitásban. A belföldi bevételek jócskán el is maradtak a várttól: a 33 millió dolláros költségvetésből a hazai mozis bevételek mindössze szűk 6 milliót hoztak vissza…

Az Ég és földet nálunk is bemutatták a mozikban, később pedig szinkronosan VHS-en is elérhető volt, majd DVD-n is kiadták, de ahogy látom, a trilógia másik két darabja lényegesen nagyobb publicitást kapott és többen ismerik. A DVD-n az eredeti hangsáv mellett magyar és angol feliratokat találunk, sőt, némi extrával is szolgáltak: rendezői audiokommentár, előzetes, illetve számos kivágott jelenetet láthatunk, összesen 48 perc hosszúságban, köztük egy alternatív nyitánnyal, kommentárral vagy anélkül. (Megjegyezném, rossz néven veszem Stone-tól, hogy bár annak idején azon lelkendezett, milyen remek lehetőség a DVD-technológia arra, hogy bővített, rendezői változatokat is a nézők elé varázsoljanak, pont a Vietnam-trilógiája csalódást okozott ilyen szempontból: a három film közül ez az egyetlen, amely legalább az extrák között felvillantja a fel nem használt snitteket, de bővített verziókat egyik darabból se láthattunk…)

When Earth and Heaven Changed Places
Írta: Le Ly Hayslip
Plume 1990
368 oldal

Child of War, Woman of Peace
Írta: Le Ly Hayslip
Pan Books 1993
374 oldal

Ég és föld (Heaven and Earth)
Warner Bros 1994 (135 perc)
Rendezte: Oliver Stone
Főszereplők: Hiep Thi Le, Tommy Lee Jones, Haing S. Ngor
Zene: Kitaro