Marvelék Vietnamja

Az amerikaiak évekig nem szívesen beszéltek a vietnami háborúról. Aztán mégis megindult az ezzel kapcsolatos filmek és visszaemlékezések áradata, mert igenis volt igény a trauma feldolgozására. Ennek az időszaknak a gyümölcsei között érdekes módon egy képregény-sorozat is szerepel.

1986-ban történt, hogy a Marvel szerkesztője, Jim Shooter azzal fordult oda kollégájához, Larry Hamához, hogy itt van egy borítófestmény, tessék hozzá képregényt csinálni. A kép eredetileg a GI Joe című szériához készült és egy álcakrémmel kimázolt katonaarcot ábrázolt a bozótban. A címsort azonban leragasztották és már ott figyelt a majdani sorozat címe: The ’Nam. Hama szabad kezet kapott és ki is használta, ugyanakkor kezdettől fogva tudta, hogy ehhez a témához a lehető legtiszteletteljesebben kell közelíteni. Emiatt is ragaszkodott egy olyan íróhoz, aki ott volt Vietnamban és nem fog John Wayne-féle heroikus sületlenségeket összehordani. Doug Murray-t választotta, aki két turnust csinált végig Délkelet-Ázsiában és többek között íróként is dolgozott akkoriban. Az első rajzoló pedig Michael Golden lett, akinek nem kellett haditechnikai kézikönyvekben búvárkodnia, ha szóba került egy-egy fegyvertípus.

A sztori alapvetően az egyszerű amerikai gyalogosok mindennapjaira fókuszál, és le sem tagadhatná azt az enyhén oktató jellegű stílust, melyet tudatosan illesztettek bele a történetbe. Ennek értelmében a teljesen laikus olvasók is lépten-nyomon ízelítőt kaphattak a katonaélet és úgy általában az amerikai hadsereg vietnami mindennapjaiból. Mivel az elsődleges közönség mégiscsak a gyerekek és kamaszok voltak, az akkor érvényben lévő Comics Code értelmében természetesen gátat kellett szabni az obszcén megnyilvánulásoknak. Emiatt a szöveg „szelídített”, de a jellegzetes és megengedhető vietnami szleng azért jelen van. Hasonló a helyzet a háború szörnyűségeivel, melyet nyilvánvalóan visszafogottabban, de meg kellett mutatni, nem is beszélve az alkalmazott amerikai módszerek visszásságairól vagy épp eredménytelenségéről. Közben persze az egymást váltó katonák egyénisége, illetve interakciója sem volt mellékes, s a karakterek között megfordult mindenféle a jóindulatú újonctól a korrupt, lefizethető szolgálatvezetőn át a frontharcos őrmesterig.

Hamának nem voltak illúziói annak kapcsán, hogy a Marvel vezetősége vagy a közönség hogy fog reagálni a kész termékre. Tartott tőle, hogy a realisztikus megközelítés túl sok lesz a döntéshozóknak, a publikum pedig nem feltétlenül fogja tárt karokkal fogadni az Egyesült Államok történelmének legnépszerűtlenebb háborúját feldolgozó széria első füzetét. Egy szóval nem is számított sikerre. A Washington Post azonban külön cikket szentelt a hamarosan megjelenő képregénynek, mire a lapok felkapták a témát, ami kitűnő reklámnak bizonyult. Az eladások pedig megmutatták, hogy igenis van igény egy ilyen kiadványra. Számos levél érkezett veteránoktól, akik azon lelkendeztek, hogy eddig soha nem voltak képesek gyerekeiknek a háborúról beszélni, most pedig végre van valami, amit a kezükbe nyomhatnak, hogy legalább nagyjából megmutathassák, milyen volt… Az alkotók több egyéb elismerést is bezsebelhettek: Murray-t még egy fehérasztalos vacsorára is meghívták, ahol a díszvendég Westmoreland tábornok és az egykori dél-vietnami államfő, Nguyen Cao Ky volt.

A forgatókönyvnek eleinte volt egy érdekes jellegzetessége: Hama a havi megjelenés mellé „valós idejű” történetmesélést képzelt, vagyis minden szám cselekménye között egy hónapnak kellett eltelnie. Ez azért is érdekes volt, mert a történet 1966 elején veszi kezdetét, vagyis húsz évvel a történtek után, hónapról hónapra a fontosabb eseményeket követve formálódott a szkript jó darabig, túlnyomórészt ugyanannak a lövészrajnak a sorsát követve... Később azonban az alkotók átálltak a független, más és más szereplőket felvonultató önálló történetekre, melyek olykor rövid, néhányfüzetes sorozatot alkottak. Ez még inkább elősegítette a cselekmény változatosságát, és egy-egy sztori vagy betét erejéig betekintést kaphattunk a politikusok, a hadifoglyok, az otthon maradt családtagok, a hazatért katonák, esetleg a másik oldal képviselőinek világába is: a 7. füzet például teljes egészében egy vietkong dezertőrről szól, aki a háború előzményeiről és a vietnami nép próbatételeiről is beszámol a főhősnek. Érdekes adalék még, hogy egy híres és a vietnami konfliktushoz köthető képregényfigura, a Megtorló is feltűnt ebben a szériában a kilencvenes évek elején. Ennél durvább, hogy még néhány klasszikus Marvel-hőst (Amerika kapitányt, Thort és Vasembert) is sikerült beilleszteni egy helyen a történetbe, persze csak fiktív síkon, egy "mi lenne, ha..."-jellegű felvetés keretében (jobb is).

Az évek során persze személycserékre is sor került: az írói székbe Don Daley, majd Don Lomax került (utóbbi a hasonló jellegű Vietnam Journal sorozatot is jegyzi), de a rajzolók is váltották egymást. Ez utóbbi miatt – ahogy a beszúrt képeken is látható – a rajzstílus minősége erősen ingadozó, és a hitelességet itt-ott apróbb részletek rontják (ilyen például az éjszakai dzsungel közepén gyújtott tábortűz körül beszélgető bakák). A szériának ezek ellenére van atmoszférája és koncepciója, noha úgy vélem, az első két évad mindenképp összeszedettebb, mint az utánuk következő részek. Mindenesetre a fiatalabb olvasóknak és a képregények kedvelőinek ajánlható. A szériát egyébként 1999-ben kezdték gyűjteményes formában is kiadni, de csak a harmadik kötetig (vagyis a harmadik évadig) jutottak, így az érdeklődőknek a füzetes változat beszerzésével, esetleg a letöltéssel kell próbálkozniuk.

The 'Nam
Írta: Doug Murray, Don Daley, Don Lomax
Marvel 1986-1993