Na, kotorjunk bele megint abba a képzeletbeli katonaládába. Néhány furcsa, bankjegyre emlékeztető papírdarab kerülhet a kezünkbe... Dollár van ráírva, de valami nem stimmel. Ezek bizony nem valódi bankjegyek, hanem azok pótlékai, melyek annak idején fizetési igazolásként szolgáltak a Vietnamban állomásozó amerikai (sőt, ausztrál és új-zélandi) fegyveres erők tagjai számára.

Hivatalos neve Military Payment Certificate, röviden MPC volt, és ez számított a külföldi katonák számára az egyetlen törvényes fizetőeszköznek odaát. Már a második világháború után is használtak ilyet az amerikaiak Európában, de később szükség volt rá Délkelet-Ázsiában is. Bevezetésének célja a helyi valuta inflációjának megelőzése, illetve a külföldi pénzzel folyó illegális kereskedelem elleni fellépés volt: bizonytalan időkben ugyebár a helyi átlagpolgár inkább bízott a dollár erejében, még akkor is, ha teljesen képtelen árfolyamon számolva került hozzá a zöldhasú, márpedig a jenki katonák eredetileg dollárban kapták a zsoldjukat és ezt szívesen kihasználták, mert a laktanyán kívül is szívesen költöttek, részben olyasmire, amire elvileg tilos volt.

1946 és 1973 között tizenöt sorozatot gyártottak le, ebből tizenhárom került forgalomba, melyek összesen 94 különböző igazolójegyet tartalmaztak. 5, 10, 25 és 50 centes, illetve 1, 5, 10, később pedig 20 dolláros címletekben készültek. Érkezéskor tehát a katonáknak az otthonról hozott dollárjaikat át kellett váltaniuk MPC-re, illetve egy előadást hallgattak meg a témában. Súlyos büntetésre számíthattak, ha a rendszert meg akarták kerülni és ez kiderült, de persze sokan voltak, akik megúszták. Ha valamilyen módon el tudták rejteni dollárjaikat vagy küldettek maguknak hazulról, akkor csinos profitot termelhettek azáltal, hogy a feketepiacon átváltották ezeket MPC-re, aztán utóbbit piaszterre cserélték be, de mindkétszer emelt árfolyamon. Mivel a dél-vietnami kimenők során preferált időtöltési és kikapcsolódási lehetőségek amerikai szemszögből amúgy is hihetetlenül olcsónak számítottak, igencsak szép summát kerestek az élelmesebbek az említett tranzakciókon. A dél-vietnami forgalomba ilyen módon bekerült kemény valuta azonban egyfelől a korrupt tisztségviselők zsebébe, majd bankszámlájára vándorolt, másfelől előfordulhatott, hogy közvetve az észak-vietnami vezetést gazdagította.

Hazatéréskor a katonák azonos értékben válthatták vissza dollárra a náluk maradt igazolásokat – melyeket gúnyosan csak "Monopoly-pénznek" neveztek –, illetve külföldi eltávozás esetén a helyi valutára az éppen aktuális árfolyamon. Hivatalosan természetesen csak a katonák használhatták, s hogy a feketepiaci mesterkedéseknek elejét vegyék, időnként újfajta jegyek bevezetésével a mintákat lecserélték, s ezzel párhuzamosan a régiek értéküket veszítették. Mivel az ilyen cseréket természetesen nem jelentették be előre, nagyon rosszul jártak azok a civilek, akik nagyobb értékben őrizgettek ilyet későbbi beváltásra. 1973-ban aztán, az amerikai harcoló alakulatok kivonásával a rendszert megszüntették...