A háború áldozatai

Incidens a 192. dombon

A vietnami témájú játékfilmek egy részét nem meglepő módon valós események inspirálták. Brian DePalma 1987-es rendezése az egyszerű katona morális kötelességeit boncolgatja és egy olyan esetet dolgoz fel, mely éppen ötven évvel ezelőtt, 1966 novemberében történt.

cow_08.jpg

Eriksson közlegény alig pár hete van csak Vietnamban, de már sikeresen túljutott a tűzkeresztségen, bár ez részben őrmestere, Meserve érdeme, aki (szó szerint) kihúzta őt egy szorult helyzetből. Zöldfülűként nincs sok beleszólása a dolgokba, akkor sem, amikor parancsnoka egy felderítő őrjáratot azzal indít, hogy elrabol egy fiatal vietnami lányt, azzal a kifejezett szándékkal, hogy katonáival együtt kedvét lelje benne odakinn a dzsungelben. Eriksson azonban kiáll amellett, hogy ilyet nem tehetnek és ezzel magára haragítja bajtársait…

cow_01.jpg

Minderről utóbb csak egy ember, Eriksson tett jelentést a bevetés után. Neki köszönhető, hogy az eset nem került a szőnyeg alá és végül az amerikai hadsereg vizsgálatot is indított az ügyben. A történtekről később, 1969 őszén Daniel Lang írt cikket a New Yorker magazinba, melyből utóbb könyv is készült Casualties of War címmel. Brian DePalma már ekkor szívesen csinált volna belőle filmet, de a stúdiók még nem vállalták fel a témát. Egy német rendező, bizonyos Michael Verhoeven, azonban már egy évvel később rámozdult és így készült el az incidenst feldolgozó OK című dráma, mely azonban nem kapott különösebb publicitást és DePalma sem tudta soha megnézni... Csaknem húsz évvel később, mikor Vietnam már nem volt tabu Hollywood számára, mi több, ekkor születtek a máig legismertebb releváns alkotások, Brianék elővették a kötetet. David Rabe írt belőle forgatókönyvet, aki maga is vietnami veterán, illetve a Robert Altmann-féle Ejtőernyősök című, szintén ide vágó játékfilm szkriptje is az ő nevéhez fűződik.

cow_03.jpg

A film legalább annyira dráma, mint amennyire háborús film, az öt főhős, az öt katona pedig jól példázza a hadseregben előforduló egyszerű emberek sokszínűségét: a harcedzett, de közömbössé vált vezető alkat, a tökfilkó, az erőszakoskodó, a vonakodó, a lelkiismeretes... A fiatal Sean Penn talán az egyik legjobb és legemlékezetesebb őrmester-figurát hozza Meserve-ként: negatív szerepében is hihetetlenül karizmatikus és erőteljes, jól eltalált ellenpontjaként az érzelmesebb és tapasztalatlanabb karaktert játszó Michael J. Foxnak. A járőr egyéb tagjai (John C. Reilly, Don Harvey, John Leguizamo) is kiválóan megragadnak egy-egy személyiséget, de sajnos szinte mindegyik főszereplőről elmondható, hogy semmiféle fejlődésen vagy változáson nem esik át. Még a hezitáló Diaz okozhatna némi izgalmat ilyen téren, de sajnos a gyorsan formálódó tragédiában még megszólalási lehetőség is alig jut neki…

cow_04.jpg

A forgatókönyv a Lang-féle könyvhöz hasonlítva egyébként igen hiteles, és nemcsak a lényegében szóról szóra átvett dialógusok kapcsán. Természetesen tartalmaz dramaturgiai okokból szükséges elemeket, melyek az eredeti összefoglalóban nem kerültek említésre, de itt valamennyire hátteret adnak a történéseknek. A szkript azonban sajnos így is kissé kiegyensúlyozatlan: túlzottan is az incidensre helyezi a hangsúlyt, holott a kivizsgálásért folyó magányos küzdelem, illetve a nyomozást lezáró tárgyalás is a történet szerves része, ezt viszont meglehetősen gyorsan ledarálják. A kivágott jelenetek segítségével ezt a vonalat lehetett volna még valamennyire erősíteni és ezt a 109 percesre sikerült játékidő is megengedte volna, de a készítők másképp döntöttek. Így sajnos kizárólag az utóbb kiadott, bővített változatban láthatjuk a történetet úgy, ahogy a moziban is prezentálniuk kellett volna.

cow_07.jpg

Technikai oldalról egyébként nagyon korrekt az összhatás. Gyönyörűen fényképezett thaiföldi helyszínek, hatásos vágás, hiteles felszerelések, és a Dale Dye százados által kiképzett színészek, akik valóban katonának tűnnek a sisak alatt. A filmzene ezzel szemben kicsit felemás: Ennio Morricone érzelmes és atmoszférikus ópuszai több helyütt is túlságosan gyengécskék a drámai fordulatokhoz. Mindenesetre érdemes belehallgatni...

Brian DePalma rendezői zsenialitását személy szerint sosem tudtam igazán elismerni. Kiváló témákkal dolgozik, de az általam látott alkotásainak egyike sem ragadott meg és egyikben sem láttam igazán katartikus lezárást. Így volt ez A háború áldozatai kapcsán is: sokat markol, keveset fog. A bevételeket elnézve is látszik, hogy a tágabb közönség nem fogadta nagyon hálásan: a 22 és fél millió dolláros költségvetésből még 19 millió se jött vissza.

A filmet 1990 őszén a magyar mozikban is játszották, később szinkronnal VHS-en is kiadták, majd a DVD-kiadás is kapható volt. Ezen angol, francia, német, olasz és spanyol hangsáv, illetve ugyanilyen és sok más felirat (köztük magyar) található, továbbá werkfilm, interjú Michael J. Foxszal, előzetes és kimaradt jelenetek. A magyar felirat sajnos botrányosan gyenge… Az említett, bővített változatot minálunk nem adták ki, de külföldről elérhető.


A háború áldozatai
(Casualties of War)
Columbia 1989 (109 perc)
Rendezte: Brian DePalma
Főszereplők: Sean Penn, Michael J. Fox
Zene: Ennio Morricone