Pilóták háborúja

Az interneten, egész pontosan a moly.hu című kiváló könyves honlapon nézelődve bukkantam rá erre a rövidke regényre, mely a háború idején nálunk is kiadott néhány vietnami irodalmi mű közé tartozik, és ahogy az kitalálható, a VDK vadászpilótáinak állít emléket.

A történet a frissen kiképzett és lelkesen szolgálatba álló Luong és bajtársainak élethalálharcát állítja a középpontba, akik nap mint nap a reptér betonján várják a felszállási parancsot és a lehetőséget, hogy odapörköljenek az Észak-Vietnam fölé berepülő amerikai gépeknek. Fegyelmezettek, fiatalok, szerények, de elszántak, családjukat régen látták és kevés esélyük van arra, hogy a jövőben gyakrabban találkozhassanak velük, mert a háború, az bizony még sokáig el fog tartani...

Nincs kétségem afelől, hogy az író eredendően lelkesítő, harcra tüzelő, mindenki számára érthető regényt akart letenni az asztalra. Ilyen téren, a helyi viszonyok ismeretében, bizonyosan sikerrel járt. Hogy aztán évek, évtizedek múltán milyen olvasásélményt jelenthet nekünk, modern olvasóknak, ez már beállítottság, érdeklődési kör és életkor függvénye. Ugyanis be kell látnunk, ez a kötetke nem túl mély, nem túl bonyolult történet: egy modern (ifjúsági) hőseposz a levegő bátor katonáiról, akik hazájukat védik (és ezt nem gúnyosan írom). Képes felvillantani átérezhető hangulatképeket, főleg az eltávozások és a családdal töltött ritka pillanatok terén, de a párbeszédek csak karcolgatják a felszínt – ezért sem érzem azt, hogy felnőttregényről van szó. Negatív figurákat, mondjuk alattomos politikai tisztet, akadékoskodó szeretőt, vagy vaskalapos parancsnokot sem találunk benne, senkit és semmit, ami azt sugallná, hogy a harcok szünetében ugyanúgy meg kell küzdeni az emberi gyengeségekkel, mint békeidőben. És ez még akkor is hiányosság, ha tudjuk, hogy a háború idején az észak-vietnami nemzet valóban összezárt és példásan együttműködött. Persze mindeközben az amerikai légi kalózok ott leselkednek és adnak épp elég munkát, illetve töltelékül szolgálnak a propagandisztikus szólamoknak (sőt egy fél fejezet erejéig az ő szemszögüket is felvillantja az író), de: még a légi harcok is olyan tompítottak, hogy észak-vietnami pilóta szinte nem is veszti életét a történet során, míg a harcedzett ellenfelek hullanak derekasan. És meg kell mondjam, az összecsapások leírásai sem túl meggyőzők, inkább vázlatosak, érezhetően egy olyan ember tollából, aki soha nem látott közelről igazi légi harcot…

Mert a szerző soha nem szolgált pilótaként, bár harcos volt, annyi szent: az 1924-es születésű Nguyen Dính Thi előbb forradalmi hangú versei miatt került börtönbe, majd részt vett a franciák elleni küzdelemben. Első regénye 1951-ben jelent meg, a szóban forgó kötete pedig elsőként 1967-ben. Magyarul 1973-ban adták ki, de más nyelven is publikálták.

Összegzésül tehát annyit mondanék: érdekességként elolvasható (a fiatalabb, vadászpilótának készülő ifjaknak talán még tetszeni is fog), de az ajánlott olvasmánylistára nem tenném fel. A vietnami nép kitartásának elismerése ennél komolyabb művet érdemel.

Csatatér a felhők között
Írta: Nguyen Dính Thi
Fordította: Mészáros Klára
Európa Könyvkiadó, Zrínyi Katonai Kiadó 1973
200 oldal