A 132 centis bőrnyakú, akire felnézhetünk

Fura dolog történt, mikor a néhány héttel ezelőtt itt bemutatott IM-cikkben, a Kotorék katonában említett Allen Owennek utánanéztem volna az interneten... Aki nem olvasta volna, szóba került benne a közmondásos alacsony srác, aki olyan apró, hogy sokáig biztonságban érezhette magát a katonai behívó elől, de az "alagútpatkány" alakulatok bevetésével ez is megváltozott, most már őrá is szüksége van az amerikai hazának... A gúnyos felhangot tessék hozzáképzelni.

allen_owen_1.jpg

Na, kérem, kijelenthetjük, hogy az Ifjúsági Magazin akkori írása az itt következő eredeti amerikai forrás ki- és nem lefordításának tekinthető (persze az is lehet, hogy egy liberális nyugat-európai sajtóorgánum facsarta ki a sztorit és a magyar szerkesztők azt vették át). Allen Owen ugyanis nem egy közmondásos kategória volt, hanem egy hús-vér ember, aki 132 centiméteres testmagassága ellenére önként jelentkezett tengerészgyalogosnak. És bizony, a képeken őt láthattuk, de az előző mondatból már kiderülhetett, nem kényszerből, hanem önszántából állt oda a magas fiúk mellé...

allen_owen_2.jpg

A cikk anyagát mindenesetre magyarra fordítva közlöm lejjebb, úgyhogy aki nem beszél angolul, az is végigolvashatja a képriportot kísérő rövidke írást. 

A 132 centis bőrnyakú, akire felnézhetünk

A kiképző friss újoncokból álló szakaszának utolsó emberéhez lépett. "Miyen magas, fiam?" – reccsent rá azzal a gúnyos felhanggal, ami legalább annyira jellemzője a tengerészgyalogság kiképzőinek, mint a lelkesedésük egy kis pusztakezes küzdelem demonstrálására.

"Uram," harsogta Allen Owen közlegény, "185 cm magas vagyok, 90 kiló és az állam legfaszább gyereke!" A kiképző elnyomott egy mosolyt, ahogy szemügyre vette a legapróbb tengerészgyalogost, akit valaha is látott. "Menni fog, töpszlikém," – morogta. És Töpszli, mert innentől így hívták, köszöni szépen, azóta is jól van – annak ellenére, hogy mindössze 132 centiméter magas, vagyis emberemlékezet óta ő a legalacsonyabb bőrnyakú.

Owen beverekedte magát a tengerészgyalogsághoz: lyukat beszélt a toborzótiszt hasába. Az pedig kissé megszeppenve javasolta, hogy a 154 centiméteres minimális testmagasságra vonatkozó feltételtől tekintsenek el Owen esetében. "Csupa izom és bivalyerős" – jelentette a tiszt. A parancsnokságot lenyűgözte és a St. Louisból származó 22 éves fiatalember – mind az 50 kilójával – már úton is volt a kiképzőtábor felé. Töpszli lenyomta az alapkiképzést, bár a rohampálya akadályai neki magasabbak, hosszabbak és mélyebbek voltak. Elsajátította a rakétavető használatát (márpedig az olyan hosszú, amilyen magas ő), a puskás lőgyakorlatokon kiérdemelte a kiváló lövész-jelvényt, és szakasza legjobbjának választották. Ez utóbbi jóvoltából ingyen kapta meg a kék díszegyenruhát – a raktárból a legkisebb méretűt, melyet még be is kellett venni.

Az alapkiképzés után Töpszlit Camp Pendletonba küldték gyalogsági továbbképzésre, mely nagyrészt futásból áll hegynek fel és le, annyi málhával, hogy abba még egy öszvér is belepusztulna. Századparancsnoka odavan tőle: "Ez a kisöreg soha nem kér kivételes bánásmódot. Néha még nekünk kell őt visszafognunk!" Owen jelenleg a híradó-iskolát végzi, utána reményei szerint Vietnamba vezénylik. Úgy hallotta, ottani ellenfeleink többsége éppen az ő mérete.

 

Képaláírások

Bár szakasza többi tagjának még a válláig se nagyon ér fel, Allen Owen közlegény hangosan és büszkén felel a névsorolvasásnál a kalifornia Camp Pendletonban.

Méretben minden és mindenki felülmúlja. Owent egy törzsőrmester oktatja az M-1 puskával való célzásra, másutt egy 180 centis bajtárs hátát használja írótáblának egy űrlap kitöltéséhez, később pedig katonaládájára kell felállnia, hogy sisakját kenyérzsákjára tudja helyezni.

 

A Life magazin 1883 és 1972 között megjelenő hetilap volt, mely később időszakosan, majd 1978-tól 2002-ig havonta jelent meg, azután pedig főleg napilapok mellékleteként, illetve eseti évfordulós kiadványként. Eleinte a könnyed, humoros szórakoztatásé volt a főszerep, idővel azonban az egyik legnépszerűbb képes újság lett belőle. Borítóján olyan ikonikus fotók tűntek fel, melyek utóbb a huszadik század legismertebb fényképeivé váltak.